Az elmúlt években az egyetemek világszinten sokkal vállalkozóbb szelleműek lettek, egyre inkább jellemző, hogy egyfajta küldetésként tekintenek arra, hogy ne csak interperszonális szinten (tanár és hallagató viszonylatában), hanem az egyetem és a gazdaság között is kialakuljon tudástranszfer. Ennek egy – az utóbbi időben talán egyre szélesebb körben emlegetett – megoldási módja az egyetemi alapok felállítása.
Nehéz meghatározni, hogy a világban hány egyetem rendelkezik kockázati tőkealappal, mivel az sem kőbe vésett, hogy mit is értünk ez alatt a fogalom alatt. Alapvetően azonban két forma merül fel amikor az egyetem válik érdekeltté egy alapban: az egyetem egyrészt saját szervezete útján alapíthat és kezelhet egy kockázati tőkealapot, másrészt viszont egy külső entitással is alakulhat ki olyan szoros kapcsolat, hogy azt már gyakorlatilag egyetem alapjaként működtetik. Ezek közül most elsősorban az előbbire koncentrálunk.
A tapasztalat azt mutatja, hogy főként IT, medtech és biotech területeken működő vállalkozások esetében merül fel a tőkebefektetés ezen formája,
mivel ezek olyan rendkívül tudásintenzív és gyakran hosszú és költséges fejlesztési folyamatokkal járó, sokszor egyetemi alapkutatásokra építő projektek, amelyek esetében ehhez mérten is magas megtérülést jelenthet a siker – nyilatkozta Dr. Vámosi Róbert, a dr. Pintér Attila Ügyvédi Iroda szakértője. Az egyetem pedig biztosítani tudja akár a megfelelő munkaerőt, tudást és kutatási eredményeket a részesedésért.
Az egyik kiemelt cél ugyanis a kutatások hatékonyságának javítása, az eredmények gyorsabb eljuttatása egy olyan szakaszba, ahol azok bevételt képesek termelni. Erre pedig azok a szektorok a legalkalmasabbak, amelyek tudományos életében maga az egyetem is aktívan részt vesz.
Az amerikai kontinensről induló befektetési forma sikeres alkalmazásával az egyetemek többletforráshoz is jutnak, ezzel pedig nemcsak egy-egy projektet tudnak sikeresen lefolytatni, hanem összességében is javulhat a finanszírozottságuk és diverzifikálódnak a forrásaik.
Egy egyetemi alap létrehozásakor szükséges azonban figyelembe venni, hogy a tőkebefektetések hosszú évek alatt térülnek meg, az alapkezelés jellemzően magas működési költséget jelent és az egyes ügyletek megtérülése is bizonytalan az esetek többségében. Ennek megfelelően az a tendencia figyelhető meg, hogy elsősorban a nagyobb, és sokszor elitegyetemnek nevezett intézmények engedhetik meg a kockázati tőkebefektetési program elindítását, mivel itt nemcsak a források érhetőek el nagyobb mértékben, hanem a nagyobb számú hallgató számosabb potenciális céltársaságot jelent.
Kíváncsian várjuk, hogy ez a világszinten egyre nagyobb figyelmet kapó sajátos befektetési alap és szemléletmód megjelenik-e hazánkban, és amennyiben igen, úgy milyen helyi sajátosságokkal fog igazodni a piachoz.
A cikket a Piac és Profit publikálta